Az elmúlt évtizedekben a kvantumrendszerek klasszikus számítógépeken végrehajtható szimulációi óriási fejlődésen mentek keresztül és napjainkra nélkülözhetetlen elemei az alap- és alkalmazott kutatásnak. Mindez köszönhető a számítógépes technológia gyors ütemű fejlődésének és a kvantum-információelmélet koncepcióira épülő egyre kifinomultabb numerikus algoritmusok kifejlesztésének. Azonban a kvantumrendszerek méretével a szimulációk erőforrásigénye általánosságban exponenciálisan skálázódik, míg a kvantumszámítógépeken akár egzakt megoldások is kinyerhetők hatékonyan bizonyos körülmények között. Az ún. tenzorfaktorizációs algoritmusok egy közbenső lépést jelentenek, ahol a számítógépes erőforrások polinomiális skálázást mutatnak s jelenleg világszinten a leghatékonyabb megoldást biztosítják a kvantumrendszerek szimulációihoz.